Az egyik szomszédom átjött hozzám olajat kérni a főzéshez. Időnként átmegyünk egymáshoz, viszünk abból amit épp sütöttünk, vagy csak úgy. Mondtam neki, hogy napraforgóolajam nincs, amit ő kért, mivel én már mindenhez kókuszzsírt használok. Még nem hallott róla, így elmeséltem a jótékony tulajdonságait, és persze benne is felmerült, hogy minden étel kókusz ízű lett, s bár nagyon szereti a kókuszt, nem tudja elképzelni, hogy a rántott hús vagy a rántotta kókuszos legyen. Megnyugtattam, hogy erről szó sincs, semmilyen plusz ízt nem ad a kókuszzsír az ételhez, így nem kell ez miatt aggódni, így elfogadott egy dobozzal.
Tudni kell róla, hogy nem veti meg az italt, én ebbe persze soha nem szóltam bele. De most azt láttam, hogy teljesen más embernek tűnik. Úgy tűnt, mintha egy ideje nem ivott volna, mindenesetre most biztosan józan volt, így hát rákérdeztem, hogy mi a helyzet mostanában vele, mert egy jó ideje nem láttam, sőt még mozgást sem a házuknál. Reméltem, hátha fényt deríthetek valami nagy titokra.
Így is lett, mondta, hogy egy hónapig nem volt itthon, így nem meglepő, hogy nem láttam nála mozgást. Érdeklődve kérdeztem, hogy merre járt, gondoltam, elutazott, nyaralt egyet, de ilyet még ő soha nem csinált.
Ekkor mesélte, hogy egy olyan központban járt, ahol az alkoholisták gyógyítása van előtérben, velük foglalkoznak, nekik segítenek. Meglepődtem, mennyire nyíltan beszélt erről, hisz a nyilvánvalót tudva sem merült fel soha a beszélgetéseinkben az, hogy neki ilyen problémái vannak.
Elmondta, hogy az interneten talált rá erre a központra, ahol az alkoholisták gyógyításával foglalkoznak, és egy telefonhívás után úgy döntött, hogy elmegy hozzájuk személyesen is felmérni a terepet. Megérkezve a központba nagy örömmel tapasztalta, hogy mennyire szép környezetben van az intézmény, minden megegyezik a weboldalukon közzétett képekkel, információkkal, így pozitívan csalódott a helyben. Aki körbe vezette, nagyon kedves, barátságos ember volt, mindent megmutatott és minden kérdésére válaszolt. Végül közösen egy hosszabb beszélgetést követően úgy döntöttek, hogy a központ megoldás lehet a problémájára.
Így aztán másfél hónapja beköltözött egy néhány hetes program keretében. Elmesélte, hogy rengeteg beszélgetésen vett részt, és bár a hétköznapokban is néha felmerült benne, hogy jó lenne erről beszélni valakivel, itthon nem vették körül olyanok, akikkel így tudott volna beszélgetni. Olyanokkal is találkozhatott, akik már végig mentek ezen a folyamatosan, ami megerősítette abban, hogy jól döntött, megéri ezt az egészet végig csinálni, hisz másoknak is sikerült, nem csak mendemonda.
Mesélt sokat a kirándulásokról is, ahol nagyon jól érezte magát. Ő nem volt az a kirándulós típus, de most annyira megtetszett neki, hogy megkérdezte, volna-e kedvem valamikor vele a környéken így sétálgatni. Természetesen igent mondtam. Örülök neki, hogy meghozta ezt a döntést, sikerült a gyógyulást elérnie, és ezt fent is akarja tartani, így szívesen támogatom, amiben csak szüksége van rá.
Mutatott képeket is a központról, tényleg nagyon szép helyen van, olyan, mint egy kellemes családias panzió. Erről eszembe jutott, hogy volt az étkezés, esetleg főzött magára, de mondta, hogy ott kaptak reggelit, ebédet és vacsorát is, így ezzel nem kellett foglalkoznia.